Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy vannak, akik a szavakat a gondolatok elkendőzésére használják. Tapasztalatom szerint azonban sokkal többen használják a gondolatok helyettesítésére.

Egy üzletember társalgását az emberi lény bármely más tevékenységénél kevesebb és egyszerűbb szabály kell, hogy irányítsa. Nevezetesen:

Legyen mondanivalód!

Mondd ki!

Hallgass el!

Ha egy kereskedő azelőtt kezd beszélni, hogy tudná, mit akar mondani, vagy a kelleténél tovább folytatja, a bíróság előtt vagy a szegényházban találhatja magát (az előbbi a leggyorsabb út az utóbbihoz). Én saját jogi osztályt tartok fenn; ez sokba kerül ugyan, de megvéd a pereskedéstől.

Amikor egy lánnyal találkozol, vagy elbeszélgetsz a barátokkal vacsora után, nincs semmi kivetnivaló abban, ha a társalgás úgy folyik, mint a vasárnapi iskola kirándulása, ahol úton-útfélen megállnak virágot szedni. De az irodában mondataid a lehető legrövidebben kössék össze az őket tagoló pontokat. Hagyd el a bevezetést és a végszólamot, és állj meg, mielőtt másodlagos részletekbe bocsátkoznál. Prédikálj röviden, hogy megragadhasd a bűnösöket – hosszú szónoklatokkal még a szentfazekak sem kívánnak töltekezni. A balgáknak engedd át az első szót, a nőknek pedig az utolsót. A hús mindig a szendvics közepén van. Persze nem árt egy kis vaj kétfelől, ha olyannak tálalod fel, aki szereti a vajat.

Ne feledd: könnyebb bölcsnek látszani, mint bölcsen szólni. Mondj kevesebbet, mint a másik, és inkább hallgass, mint beszélj: aki hallgat, nem árul el magáról semmit, és hízeleg is annak, aki ezt teszi. A legtöbb férfinak elég a jó közönség, a legtöbb nőnek pedig egy jókora jegyzettömb, hogy elmondjon mindent, amit tud. A pénz beszél – de csak akkor, ha a gazdájának megoldódott a nyelve, olyankor viszont gorombán. A nyomor is beszél, de a mondanivalójára senki sem kíváncsi.

Azt olvastam egyszer, hogy némelyek azért beszélnek, hogy elrejtsék a gondolataikat. Tapasztalatom szerint azonban jóval többen vannak azok, akik ahelyett beszélnek, hogy gondolkodnának.

Egy üzletember, amikor szóra nyitja a száját, tartsa magát az alábbi néhány szabályhoz - egyszerűbbek is ezek, mint az emberállat bármilyen más tevékenységének előírásai:

Tudja, hogy mit akar mondani.

Mondja el.

Maradjon csendben.

Az a kereskedő, aki azelőtt kezd beszélni, hogy tudná, mit akar mondani, vagy azután is beszél, hogy befejezte a mondanivalóját, a törvényszék előtt vagy a szegényházban köt ki, és az előbbi rövid úton az utóbbihoz vezet. Bár sokba kerül, én magam állandóra alkalmazok jogászokat, hogy biztosan elkerüljek minden jogi huzavonát.

Ha egy leányt fűzöl, vagy a cimborákkal szaporítod a szót estebéd után, nyújthatod a beszédet, mint a rétestésztát, megállva néha-néha csemegézni egy kicsit, de az üzletben minden mondatod legyen a lehető legrövidebb út két pont között. Felejtsd el a bevezetést és az összegzést, és ne is kezdj bele abba, hogy „másodszor, ...”. Az egyház szolgái tudják, hogy a vétkesek akkor állnak elő, ha rövid a prédikáció, egy papnak pedig sose tarts hosszú szentbeszédet! Hagyd, hogy az első szó legyen az együgyűé, az utolsó a hölgyeké. Ne felejtsd el, hogy a töltelék java mindig a kalács közepén van, de az sem baj, ha mézes-mázosan tálalod annak, aki úgy szereti.

Egyszerűbb bölcsnek látszani, mint okosat szólni. Beszélj kevesebbet, mint a másik, és hallgass többet, mint amennyit beszélsz: az, aki hallgat, nem árulja el magát, ugyanakkor hízeleg annak, aki magát dicséri. A legtöbb férfi és nő elmond mindent, amit tud, az előbbinek csak jó hallgatóságra, az utóbbinak pedig elég jegyzetpapírra van szüksége hozzá. A pénz beszél – legalábbis ha jár a szája annak, akinek a zsebében van, és amikor megszólal, minden megjegyzése rosszmájú. A szegénység is beszél, csak senki nem kíváncsi a mondanivalójára.

Emlékszem, egyszer azt olvastam, néhány ember gondolatai álcázására használja a nyelvet, de én azt tapasztaltam, hogy sokkal többen a gondolataik helyett használják azt.

Egy üzletember beszélgetéseit az emberi teremtmény bármely más funkciójánál kevesebb és egyszerűbb szabálynak kellene vezérelnie. Ezek a következők:

Legyen mondanivalód!

Mondd ki!

Hagyd abba a beszédet!

Ha egy kereskedő előbb kezd bele a mondandójába, mint hogy tudná, mit akar mondani, és továbbfűzi még azután is, hogy már elmondta azt, peres ügyben vagy a szegényházban találja magát, az első pedig egyenes út a másodikhoz. Itt jogi osztályt tartok fenn és ez sok pénzbe kerül, de ez azért van, hogy távol tartson a bíróságtól.

Ha egy lányt hívsz fel, vagy a barátaiddal beszélgetsz vacsora után nem baj, ha olyan beszélgetést folytatsz, mely hasonlít egy vasárnapi iskolai kiránduláshoz, amin meg-megállsz virágot szedni; de az irodában a két pont közötti mondataid a lehető legrövidebbek legyenek. Hagyd el a bevezetést és a szónoklatot, és fejezd be mielőtt a második ponthoz érsz! Rövid igéket kell hirdetned, ahhoz, hogy elkapd a bűnösöket; a segédlelkészek sem hiszik, hogy hosszúra lenne szükségük. Add az első szót a bolondoknak, az utolsót pedig a nőknek. A hús mindig a szendvics közepébe kerül. Persze egy kevéske vaj a két oldalán nem okozhat gondot, már ha olyan embernek készült, aki szereti a vajat.

Azt se felejtsd el, hogy egyszerűbb bölcsnek tűnni, mint bölcset mondani! Beszélj kevesebbet a másiknál és inkább figyelj, mint beszélj, hiszen amikor valaki hallgat, akkor nem fecseg magáról, azt pedig ki úgy tesz, elkápráztatja. Biztosíts a férfiaknak jó hallgatóságot, a nőknek pedig elég jegyzetlapot és mindent elmondanak, amit tudnak. A pénz beszél – de csak akkor, ha gazdája szószátyár, és ilyenkor a megjegyzései mindig megbotránkoztatóak. A nyomor is beszél, de az ő mondanivalóját senki nem akarja hallani.

Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy néhányan a nyelvet arra használják, hogy a gondolataikat eltitkolják, de nekem az a tapasztalatom, hogy sokan inkább a gondolkodás helyett használják azt.

Egy üzletember beszélgetését kevesebb és egyszerűbb szabályoknak kellene irányítani, mint az emberállat bármely más működését. Ezek pedig a következők:

Van mondanivalóm.

Mondom.

Abbahagyom a beszédet.

Ha egy üzletember előbb elkezdi el a beszédet, mielőtt tudná, hogy mit akar mondani, majd folytatja miután elmondta, amit akart, akkor ez bíróság elé vagy a szegényházba juttatja, és az első egyenes út a másodikhoz. Én jogi részleget tartok fent, ami sok pénzbe kerül, de azért van, hogy megkíméljem magam a bíróságra járástól.

Az rendben van, ha az ember a beszélgetést elhúzza, mint egy virágszedési szünetekkel tarkított vasárnapi kirándulást, olyankor amikor megszólít egy lányt vagy barátokkal beszélget vacsora után; de az irodában a mondatainak a két pont közötti legrövidebb utat kell bejárnia. Hagyja el a bevezetést és a zárást, és hagyja abba mielőtt a “másodszorra”-hoz ér. Rövid prédikációkat kell tartani ahhoz, hogy elérjük a bűnösöket; még a diakónusok sem hiszik, hogy nekik hosszúra van szükségük. Hagyja a bolondokra az első és nőkre az utolsó szót. A hús mindig a szendvics közepén van. Természetesen, egy vékony réteg vaj a két oldalán nem haszontalan, ha olyan embernek készül, aki szereti a vajat.

Emlékezzen arra is, hogy könnyebb bölcsnek kinézni, mint bölcsességet beszélni. Mondjon kevesebbet, mint a másik, és hallgasson többet, mint amennyit beszél; mert ha egy ember hallgat, akkor nem árulja el önmagát, és még hízeleg is a beszélőnek. A legtöbb férfinek jó hallgatóság, és a legtöbb nőnek elegendő jegyzetpapír kell ahhoz, hogy mindent elmondjon, amit tud. A pénz beszél, -- de addig nem, amíg a tulajdonosának nem jár a szája, és ekkor a megjegyzései mindig támadóak. A szegénység is beszél, csakhogy senki nem akarja meghallani, hogy mit is akar mondani.