ProZ.com translation contests »
9th ProZ.com Translation Contest: "Business" » English to Hungarian » Entry #10708

Source text in English

Translation #10708

I remember reading once that some fellows use language to conceal thought, but it's been my experience that a good many more use it instead of thought.

A businessman's conversation should be regulated by fewer and simpler rules than any other function of the human animal. They are:

Have something to say.

Say it.

Stop talking.

Beginning before you know what you want to say and keeping on after you have said it lands a merchant in a lawsuit or the poorhouse, and the first is a short cut to the second. I maintain a legal department here, and it costs a lot of money, but it's to keep me from going to law.

It's all right when you are calling on a girl or talking with friends after dinner to run a conversation like a Sunday-school excursion, with stops to pick flowers; but in the office your sentences should be the shortest distance possible between periods. Cut out the introduction and the peroration, and stop before you get to secondly. You've got to preach short sermons to catch sinners; and deacons won't believe they need long ones themselves. Give fools the first and women the last word. The meat's always in the middle of the sandwich. Of course, a light butter on either side of it doesn't do any harm if it's intended for a man who likes butter.

Remember, too, that it's easier to look wise than to talk wisdom. Say less than the other fellow and listen more than you talk; for when a man's listening he isn't telling on himself and he's flattering the fellow who is. Give most men a good listener and most women enough note-paper and they'll tell all they know. Money talks -- but not unless its owner has a loose tongue, and then its remarks are always offensive. Poverty talks, too, but nobody wants to hear what it has to say.
Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy néhányan a nyelvet arra használják, hogy a gondolataikat eltitkolják, de nekem az a tapasztalatom, hogy sokan inkább a gondolkodás helyett használják azt.

Egy üzletember beszélgetését kevesebb és egyszerűbb szabályoknak kellene irányítani, mint az emberállat bármely más működését. Ezek pedig a következők:

Van mondanivalóm.

Mondom.

Abbahagyom a beszédet.

Ha egy üzletember előbb elkezdi el a beszédet, mielőtt tudná, hogy mit akar mondani, majd folytatja miután elmondta, amit akart, akkor ez bíróság elé vagy a szegényházba juttatja, és az első egyenes út a másodikhoz. Én jogi részleget tartok fent, ami sok pénzbe kerül, de azért van, hogy megkíméljem magam a bíróságra járástól.

Az rendben van, ha az ember a beszélgetést elhúzza, mint egy virágszedési szünetekkel tarkított vasárnapi kirándulást, olyankor amikor megszólít egy lányt vagy barátokkal beszélget vacsora után; de az irodában a mondatainak a két pont közötti legrövidebb utat kell bejárnia. Hagyja el a bevezetést és a zárást, és hagyja abba mielőtt a “másodszorra”-hoz ér. Rövid prédikációkat kell tartani ahhoz, hogy elérjük a bűnösöket; még a diakónusok sem hiszik, hogy nekik hosszúra van szükségük. Hagyja a bolondokra az első és nőkre az utolsó szót. A hús mindig a szendvics közepén van. Természetesen, egy vékony réteg vaj a két oldalán nem haszontalan, ha olyan embernek készül, aki szereti a vajat.

Emlékezzen arra is, hogy könnyebb bölcsnek kinézni, mint bölcsességet beszélni. Mondjon kevesebbet, mint a másik, és hallgasson többet, mint amennyit beszél; mert ha egy ember hallgat, akkor nem árulja el önmagát, és még hízeleg is a beszélőnek. A legtöbb férfinek jó hallgatóság, és a legtöbb nőnek elegendő jegyzetpapír kell ahhoz, hogy mindent elmondjon, amit tud. A pénz beszél, -- de addig nem, amíg a tulajdonosának nem jár a szája, és ekkor a megjegyzései mindig támadóak. A szegénység is beszél, csakhogy senki nem akarja meghallani, hogy mit is akar mondani.