Emlékszem, egyszer azt olvastam, néhány ember gondolatai álcázására használja a nyelvet, de én azt tapasztaltam, hogy sokkal többen a gondolataik helyett használják azt.
Egy üzletember beszélgetéseit az emberi teremtmény bármely más funkciójánál kevesebb és egyszerűbb szabálynak kellene vezérelnie. Ezek a következők:
Legyen mondanivalód!
Mondd ki!
Hagyd abba a beszédet!
Ha egy kereskedő előbb kezd bele a mondandójába, mint hogy tudná, mit akar mondani, és továbbfűzi még azután is, hogy már elmondta azt, peres ügyben vagy a szegényházban találja magát, az első pedig egyenes út a másodikhoz. Itt jogi osztályt tartok fenn és ez sok pénzbe kerül, de ez azért van, hogy távol tartson a bíróságtól.
Ha egy lányt hívsz fel, vagy a barátaiddal beszélgetsz vacsora után nem baj, ha olyan beszélgetést folytatsz, mely hasonlít egy vasárnapi iskolai kiránduláshoz, amin meg-megállsz virágot szedni; de az irodában a két pont közötti mondataid a lehető legrövidebbek legyenek. Hagyd el a bevezetést és a szónoklatot, és fejezd be mielőtt a második ponthoz érsz! Rövid igéket kell hirdetned, ahhoz, hogy elkapd a bűnösöket; a segédlelkészek sem hiszik, hogy hosszúra lenne szükségük. Add az első szót a bolondoknak, az utolsót pedig a nőknek. A hús mindig a szendvics közepébe kerül. Persze egy kevéske vaj a két oldalán nem okozhat gondot, már ha olyan embernek készült, aki szereti a vajat.
Azt se felejtsd el, hogy egyszerűbb bölcsnek tűnni, mint bölcset mondani! Beszélj kevesebbet a másiknál és inkább figyelj, mint beszélj, hiszen amikor valaki hallgat, akkor nem fecseg magáról, azt pedig ki úgy tesz, elkápráztatja. Biztosíts a férfiaknak jó hallgatóságot, a nőknek pedig elég jegyzetlapot és mindent elmondanak, amit tudnak. A pénz beszél – de csak akkor, ha gazdája szószátyár, és ilyenkor a megjegyzései mindig megbotránkoztatóak. A nyomor is beszél, de az ő mondanivalóját senki nem akarja hallani.